Először is, ÚRISTEN!!! Másodszor is, BOCSESZ!!! Harmadszor is, TEJÓÉG! Jobban kifejtve, ÚRISTEN, tegnap még "csak" 200-an voltatok, most meg... BOCSESZ, mert ily sokáig nem írtam, de ama kizsákmányoló tanárok, akik olyanok, mint a drogosok (hisz mindig csak az anyagon jár az eszük), kiszipolyozták belőlem az időmet, végül pedig TEJÓÉG, mert mikor feljöttem, egyszerre 4-en voltunk a blogomon!!! :O Nagyon köszönöm mindenkinek, ezerezer macisölelést küldök néktek, emberi lények!
Mint láthatjátok, az Eclipse hónap beköszöntött - akár tetszik, akár nem -, és csak azért nincsenek Eclipse zenék (amik a könyvet ihlették), mert az írónőnek igen érdekes a zenei ízlése, és azért nincs Eclipse-es visszaszámláló, mert nem took egy normális visszaszámálót szerezni. :S Evvan.
Nodekérem, azért csak hogy tudjátok, a könyv október 30-án fog megjelenni - itt is elő lehet rendelni.
Nos, térjünk át életem kisebb-nagyobb baklövéseire; mert hát tinédzserként én is botlok, esek, béna vagyok, stb.
Ma például - hogyúgymondjam - pofán rúgtam magam labdával tesin. Nem hülyeség, komolyan pontosan az arcomra pattant! XD És ezután (ugyanazzal a labdával) pattintottam egyet - hát nem most is pofánüt?!
Eme órán továbbá kosaraztunk - szabályok nélkül. Először a berögződött szabályok megmaradtak - bedobás, pattogtatott labda -, de a végére eltűntek; pattintás nélkül rohantunk végig a termen, hátrafogtuk egymás labdát fogó karját, matracról raktuk be a kosárba a labdát, sőt, még kicsi a rakás is volt. XD
Tegnapi fizikaóra:dogát írunk, és (nagyonnagyonnagyon remélem, hogy Olga néni nem olvassa a blogomat) a tolltartóban van egy kicsi puskám - amit kicsikét megpróbáltam megnézni, mire elkezd felém jönni. Nemánemánemáááááááááá!!!, gondoltam. Felém tartott, nem kétséges (nenene, ne!!!), má közel volt (*ásom gödrét jó híremnek, próbálok lapítani*), félretol előttem egy széket (kész, vége, ennyi. Első egyesem megvan.), rárakja a fél kezét a tolltartómra (oké, itt a vég. konyec.), és ekkor megszólal a tanárnő: - Majd kölcsönkérhetem a matekfüzeted? (HUH! *akkorát sóhajt, még a téglaházas malac háza is összedől*) - Persze. (mindent, öcsém, bármit!) Így járnak a puskások. :D
Aranyköpet: V@zze, megfojtulok!
Egyelőre ezekkel búcsúzom, a viszont látásig!
Ui.: Ha eléggé lentre lmész a blogomon, oldalt az angol (?) könyveladási top 40 listát is láthatod! Jó szórakozást!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése