További design az évben

Csak hogy fel legyetek készülve, októbertől minden hónap más-más témában fog telni; az október lesz az "Eclipse-hónap", a könyv megjelenése miatt, a november a "New Moon-hónap" jegyében fo telni, a film megjelenése miatt, a december pedig (nem, semmi twilight) a szülinap stíléjében, ugyanis mint már említettem, a blog eme hónapban ünnepli 1. születésnapját!
Lehet örülni vagy siránkozni, ez van.
És egy férfi strandon elejtett mondatával búcsúzom, ki nagy hévvel jött le a csúszdán:
"A tököm felcsúszott a gyomromba!"
Köszöntem!

Szenzáció!!

Kedves olvasóink, most kaptuk a hírt, hogy a Wall Street ördöge, Pancser Béla, nagy kardoskodás árán ugyan, de végül megnyerte szíve hölgyének, eme cikkben ismertetett Pannának a kemény szívét, ki fele jövedelmét kérte tőle és a 80%-os részesedést! Hát mi lesz így a Wall Streettel?
A friss házasok másnap akarnak esküdni, Panna bevallása szerint minnél hamarabb, hogy megkezdhessék a multik "lebombázását". Céljük a termelői áru elterjesztése, és a Hipermarketeket átalakítani Hiperpiacokká, ahol az emberek igazi zöldségeket és bio-wc papírt is vehetnének többek között. A pár most nagyon boldog, Panna így nyilatkozott Béláról: "Ez a nyomorult tőzsdebébifóka megmutatta, hogy tud ember lenni, így jöhet hág... akaom mondani hálni a házamba!" Sok boldogságot kíván neki a BUX spekulánsai, a Wall Street csalói, és a börtönök adócsalói. A hipermarketek pedig veszik a fegyvereket.ű
Pancser Béla ügynökének a kérésére leírjuk a folyamatot: "Pancser Béla: Panna látta már a Chicago Corn Exchange-t ? én voltam ott, ott ordítottam el egyszer magamat hogy oh **** the ****in' prices are going down again a trédelés hanguatzában GABONA FOREVER!!! XDalnézést a csúnya idézetértXD Tudod Panna én most ismertelek meg de már tudom hogy a trendek mit fognak mutatni tudod van az a helyzet amikor egy ország valutáját Európai Árfolyam Mechanizmusba léptetik vagyis az ERM II-be ami azaz a valuta árfolyamát rögzítik az euróhoz.... és így együtt mozognak tovább kevesebb oszcillációval jöban rosszban, euró és euróné... stb az a kérdésem jozzám jkötnéd e életed árfolyamát egy balekéhoz( aki a wall streeti irodájában informatikust fizet ezért hogy bekapcsolja a számítógépét) hogy aztán : együtt legyünk recesszióban konjuktúrában ( együtt süssük meg a multikat) míg egy aljas krach el nem választ" Panna: "Én?! Magához? Na ne röhögtessen, maga valutaalap-tolvaj, indexlohasztó hiteltartozásos ügynök! Hogy én euróné... megbocsáss, de akkor mi lenne a hipermarketek leigázásával, ha már most férjhez mennék, te üreszagyú pancser? És még csak soha nem is láttalak, te elhanyagolható magánügyvédek szégyene! Esne le a bux indexed és jönnének hozzád a hitelbehajtók, te számok között csapongó gizda emberszemély! A gabonaüzleteiről pedig annyit, hogy... beszélhetünk az ügyletről... ha akarrja... de addig semmi más, te részvénycsaló Exchange-hamisító ökör, kinek a valutaingadozásokhoz annyi a köze, mint a trollnak! és ennyi! Különben is, nekem egy olyan férfi kell, aki jó munkásember... izmos.. képes a kapálásra és a földi munkákra... Erre talán maga képes?! naugye, hogy nem. köszöntem!" Pancser Béla: "Oh Panna maga egyre jobban tetszik nekem ilyen pofátlan őszinteséggel egyetlen nőszemély sem vágott vissza (na jó a többi nőt az életembe anyám meg a takarítónéni jelenttete a BÉT-en) tudja Panna én bármit megteszek magáért szétküldöm az összes köcsög multit érted més a BUX-xal is szakítok (a DOw Jones-sal azért nem:) ne tessék félreérteni ez nem egy férfialak) sőt két kereskedési nap között felszántom a földet egy szál kapával évekig a TSZ -ben toltam rendszerváltás előtt " Panna: "Nos, ezzel már jobban meggyőzött szándékairól, maga spekuláns, de ha nem zavarja, uram ellenkeznék a pofátlansággal, ugyanis én nem vagyok az! Világos? Továbbá a TSZ-es hablatyait csak akor hiszem el, ha bizonyítja is, maga vén pénzlopó! És ha a Dow Jones-szal nem képes szakítani, akkor ne tegye - én még az utcai részvényeimről se mondanék le magáért, hogy a házidiszlóm nyalná le arról a sápadt arcáról a zselét! Oh, csak ennyi nője volt? Ejnye, maga bolondos értéktőzsdehamisító, hát ennyire tapasztalatlan még?" Pancser Béla: " maga iszonyó kenményen alkudozik magának van valami a múltjában jó korlátozom A Dow jones-t és igen a TSZ-ben nyomtam a kapát van is jelvényem hogy a kiváló dolgozó elküldöm magának elsőbbségivel, keményen alkuszik." Panna: Csak hogy tuggya, nem szeretem a tapasztalatlanokat. Én az erős, izmos férfiakat szeretem, kik barnára sültek a napon, és oly tapasztaltak a kétkezi munka terén, hogy csak na... nnagyon naaah... " Pancser Béla: " Panna magáért mindent a házidisznója is lenyalhatja nem csak az arcomról" Panna: " Ez megfontolandó... " P. B. : "magáért mindent. magáért megkapálom Kalifornia összes szőlejét én mondom magának aki szedte a szabolcsi almát és azt kiabálta abalaton parton hogy mieis bite főtt kukoricát tessék és a nagyinál pusztakézzel szerelte össze a disznyóknak az ólt és hozzá van szokva a korai keléshez!" P.: " Nos... az ajánlata megfontolandó... Esetleg úgy mondanék igen Magának, maga tőzsdecsaló sarlatán, ha a bevétele felét nekem adná, társak lennénk a 80% az enyém, és akkor talán hálhatna a tetőm alatt... de nem hághatna... áll az ajánlat, maga gizda kockafej? " P. B.: "magáért minden maga az első ember a földön akivel nem alkudozok hanem egyetértek ilyen határozottsággal és meggyőző képességgel a köcsög multiknak nincs esélye kezet rá" Panna: " rendben, maga hamis papírpecér, magáé vagyok, mikor esküszünk? " P. B.: " magára bízom az ilyen dolgokat hölgyem"
Ím, ez volt Pancser Béla, és holnaptól Pancser Panna eljegyzésének (k**va hosszú) története. Pá!

Szekrényünk lakói; Bevera Laura riportja

Üdvözlöm a kedves olvasóinkat. Ma egy olyan, örökké nevető és tökéletes társadalommal készítettem interjút, kiknek kezeit-lábait megviselték a kislánykák fogai, kik különböző ártatlan (vagy perverzebb) gondolatok eljátszói lettek, s akik sosem öregednek. Ez az örök ifjú Barbie-társadalom. Kikkel, ha nem kapják meg a játszásadagukat, furcsa dolgok történhetnek...Egy régirégi szekrényben laknak riportom szereplői. Megérkezve a helyszínre, a házigazda bevezet a szobába, és megmutatja a szekrényt. Akit elsőként észreveszek, Bozontka, ki egyik ajtóról a másikra száll.
- Bozontka, mi az ön eredeti neve? Mert ugye van?
- Vahahahihin! (közben megcsikizte egy álnok poszter) Haggyá, hülye mohaj! (A poszterrel kommunkikált - számunkra rejtélyes módon) Na! Az vót az éjjn névem, hogy Hamucipőke. Vagy Pipőke. De régen volt az mán!
- És modja, hogyan alacsonyodott le idáig?
- Oh, kérem (kezdte fennhéjáző modorával a Miss), ön is ide jutott volna, ha megtudta volna, hogy az ön Szőke Hercege (kinek még nevét se tudja, csak azt, hogy szőke) még vagy 4 nőnek a szeretője! Ott volt köztük a Megszúrt Szunyáló és az egész bandája! Fölháborító! Mikor elmondtam Hófehérkének, ő is felkapta a vizet, és összefogva Csipkejózsikával leborotváltuk vagy ötven pasi haját, és pillanatragasztóval mind ráragasztottuk! Most valami Bellét szédít szőrös bicepszeivel.
- De hisz Csipkerózsika hercege barna volt!
- Aranyoskám, sose hallottál még a trágyáról? Kiváló hajfesték!

- Ó. Nos hát... Most meg mit csinál?!
Ám ő már ugrani is akart - ám én még gyorsan lekaptam a fénképezőmmel, így lettek eme kiváló képek. Bozótkánkat azonban megvakította a vaku, és a kamerába szézve egyensúját vesztette, és csúnyán kitört volna a bokája és földetérve tragikus vége lett volna szőke életének, hogy együtt nyugodjon Hamupipőkével... HA a Barbie-k nem lennének hallhatatlanok. De mivel azok, Miss Bozótka csupán lezuhant a nagymagas fákról a Szőnyegsivatagba - vagyis a talajra.
Sajnálatos módon nem volt hajlandó tovább beszélni, pedig igen kíváncsi lettem volna, hogy honnan szerezte eme pizsamához hasonlatos ruhát, ámde ő "Szőke! Megdöglesz, te csapodár! Vinne el a Piton, te szoknyapecér! Míg a malom állt... De még az se! Hát milyen férfi vagy te?!" szövegét visongva tovalendült a szekrényeken, hátrahagyva minket a nagy rejtéllyel - ki az a Piton?
A ricsajra előjött a következő riportalanyunk : A Csudi család. A Csudi család egy anyja-lánya kapcsolat, kik boldogan élhetnének... De csak látszólag.
Az anya, Casa Csudi barna, afrika lány, kinek meghatározó része a hajából áradó vanilliaillat, ami annak idején, valószínűleg jól vonzotta a férfiakat. Bár ebben a szekrénybe ugye csak egyetlen férfi tartózkodik (róla később), de mivel Casa afrikai, valószínűleg gyermeke is onnan van. Elég normálisnak tűnt. Elősszörre.
- Teát? - kérdeztem, én pedig készségesen elfogadtam egyet. Persze csak egy üres bögrét kaptam, amiből ő jóízűen szürcsölgette a levegőt. inkább kérdezgetni kezdtem.
- És mikor kerültek ide?
- 3-4 vagy 5 éve egy nem-kínai gyárból - arra már nem emlékszem, hogy igazából milyen volt, csak arra, hogy nem kínai.
- Ez látszik is a lábán. És mondja csak, az nem jutott eszébe, hogy elolvassa, mi van a hátára írva?
- A hátamra? Mondja, maga látja a hátát?!
- Jogos...
Ám ekkor valami történt. Casa felkiáltott, hogy "Ne! Alkonyat! Ááá! Punk!" (A lányát hívták Punknak - frizurájából ítálve nem csodálom), azzal a legnagyobb megrökönyödésemre ledobta a gyereket a földre (nem lett semmi baja), és hátrálni kezdett. A kislány pedig, feje fölött villanással, egyszer csak átváltozott egy kis ördöggé - szőke hajú, fehér bőrű, rózsaszín copfos, hamupipőke-ruhás veszedelemmé! Legalábbis a nő ezt tartotta. Vagy csak rasszista volt. Vagy egyszerűen megilyedt a villámtól. Vagy bekattant, mint az anyám. Passz. De tény, hogy visítozni kezdett, és elfutott - volna, ha a hipergyorsan lemenő nap után meg nem látta, pontosabban ne látta volna meg a holdat. "Újhold, újhold!" nyivákolta (Mivan? Mindenki csak magas frekvencián tud ma kommunikálni?), azzal átalakul Vérlóvá. Nem vicc - egy lóvá. Nyereggel. ehhez képest az én láthatatlanságon kismiska! Na de mindegy, végül a kislány beült a nyeregbe , és ellovagoltak a Fotelvölgybe. Halleluja.
Továbbmenve egy családot látok - csupa szőkeség mind - és megpillantom a szekrény egyetlen Kenjét - Kent. Barbie (Kinek tényleg ez a neve) mellett megy három lányukkal. Az anya, kinek nagy, ufószeme, szilikonfestett szája van, hosszú, szőke haja - minő meglepetés-, és kék szemei voltak. Szerette a kamerát, készült is egy jó kép róla (büszke vagyok rá, tessék megnézni nagyobba), ám amennyire szerette a kamerát, annyira nem törődött gyermekeivel. Az ikrek, Kati (ki katicás jelmezéről kapta nevét) és Panna folyton civakodtak, míg a harmadik, a legkisebb folyton bizonytalanul feküdt apja karjaiban, aki úgy ment, mint akinek tele a gyatya. Mintha azt mondta volna: "Szí, szí, telik!" Kati bájos teremtés volt - nagyon szerette kishugát, akit állandóan dédelgetett, és általában rá is volt bízva, míg ikertesója, Panna már most határozott tervekkel rendelkezett - farmer akart lenni, és "Eltaposzni azokat a csúnya hipermarketeket, akik tönkreteszik a gazdaszágpiacot! Nem hagynak helyet a kisztermelőknek, és azok majd nem tudják fiszetni a hiteleiket!". Érdekes. Ám itt sem volt minden rendben; Ken fojton mosolygó arcáról lefagyhatott volna a mosoly, mert a csoporkép készítésénél az egyik lába egyszerűen kiesett. A Sarkajukas Kenünk ám csak vigyorgott bárgyún, feleségére támaszkodott, és vigyorgott. Mi pedig megláthatnánk férfiasságát - HA lenne neki! Így viszont csak üreges testét láttuk, és már értettük, miért vigyorog olyan bárgyún. Eközben a kicsi tőzsdefarmer lány meg akarta rugdosni ikertestvérét, Katit, de a nagy lendülettől ő esett hátra. Így jár, aki rosszat akar a másiknak. A feleség hiába akart segíteni férjén, az csak vigyorgott, mint egy hülyegyerek. Igazán ilyesztő volt. Úgy látszott, a kicsik nincsenek meglepődve. Megkérdeztem hát Katit: - Sokszor esik össze az apu?
- Ó, ő szokott. Bubu, mijért vagy ősz? Mondtam, hogy nem szabad a hangyasav-sampont használni! Butus vagy! Rossz kislány! - Azzal az orrát a kislánynak dörgölte, mire ő aranyos nevetésbe kezdett. És akkor megláttam a kicsike fogait; nagy, hegyes kutyafogak, amik bármikor széttéphetnének egyetlen embert, de a kicsike nem akarta használni. Legalábbis rajtam.
Rajtuk kívülmég egyetlen barbie volt - Avril, kinek neve a divattal változik, meglepően értelmes, csupán mindig változik, pont mint a divat. Most épp rózsaszín a haja vége, és éppen akkor lett kész, mikor megjöttem.
- Mondd csak, miért követed a divatot?
- Valahova tartoznom kell, nemde? És mivel se anyám, se apám, se testvérem, ezért én divatosan öltözködöm. Ezt például egy babától lop... vettem. jól néz ki, nemde?
- De. És megtudhatom, hogy miért nincs fél karod?
- Óóó, hát az már régen volt! Letört. Ennyi.
- Nehéz vele együttélni?
- Mittudomén. Ilyen. És már megszoktam. És az embert sose gyanúsítják meg lopással. Így sokkal könyebb. Máármint, izé... Na. Érted.
- Igen. És... - Ám ekkor hívták, és előkapva rózsaszín mobilját, gyorsan felvette.
- Juuuj, Yukas Száy! How are you? Kooomiii? Oxika! Szójjá Kaka Simának, hogy jöjjön a cuki cuccosoksoz! Jójó! Puszcsika! - Lerakta. - Mit is akartál kérdezni?
- Mindegy...

Végül megtaláltam az igazi lelki társam. Tényleg. Mert a fenti képen látható Levendula, a láthatatlan barbie lába. Levendula is ugyan abban a betegségben szenved, mint én. Levendula elmondta, hogy ő a legrégebbi lakos, és nagyon szerettt itt élni. Most épp kóborol - szerencsém volt, hogy épp ilyenkor jöttem, mikor errefele jött. Sokáig beszélgettünk, és kiderült, hogy sanyarú egy sorsa volt - láthatatlansága miatt senki se látta, így se férje nem volt, se boldogsága, se semmije. Ám végül megtalálta álmai párját - a meglátta nem jó szó, mert ő is láthatatlan volt., és azóta együtt élnek boldogan. Azt nem mondta, kicsoda/micsoda az élete párja...
Ezzel a boldog véggel búcsúzom kedves olvasóimtól, Bevera Laura különös riportsorozatának következő részét olvasták. A viszontnézésre!

Semmi se tökéletes, avagy fikázzuk ki kedvenceinket!

Ha valaki azzal vádolna, hogy nem vagyok elég elfogult kedvenc könyveimmel kapcsolatban, az téved - nagyon is észreveszem a hibáikat, legyen szó egy fatálisról, vagy elhanyagolhatóról.
Kezdjük régebbi kedvencemmel, a HP-sorozattal. (Vigyázot! Próbálok spoilermentesen írni, de ha valamit mégis megtudtok a HP7-ről, akkor nem vállalom a felelősséget - te vagy a lusta, hogy nem olvasod el, csupán a filmet nézed.) Tehát. Az alap: hogyhogy soha nem késtek el olyanok miatt, m,int például hasmenés, bulímia, görögdinnye-túladagolás, ésatöbbi? A Varázsvilág Megmentése miatt elkéstek már - de hogy mert meghajtott az a fránya szilva? Soha! És a gyerekek - főleg Mardekár Nemes Népei - miért nem kéredzkedtek ki soha vécére mnden 5 percben? Mert ugye ez ismerős - kiszaladunk "dobni egy sárgát", vagy elszívni egy cigit, de ott! Ott a gyermek nem pipázik/cigizik/iszik/drogozik! Ja, és egyébként nem is izél. Soha. Még 17 éves, hormontúltengéses nagy ló fiúk se csinálnak gyereket véletlenül. Egyetlen tiniterhesség sincsen, se nemkívánt gyerek, se nagyhasú lányok az iskolapadban (én egyébként Lavenderékből nézném ki).
És volt már olyan, hogy "Bocs, Voldika, mingyá folytathatjuk a harcolást, de emiatt a hülye kupa vagy serlegkeresés miatt már 8 órája nem csurgattam, megvárnál, kérlek?" Ugye, hogy nem? Továbbá a Mardekár Nemes Népei Gárda se rugdosott szét senkit, csak azzal az idétlen bottal hadonásztak, latin szavakat kiabálva! Papok legyünk vagy Bolondok?
Najó, térjünk le az ürítés kellemes ösvényéről a betonozott útra - vagyis tüntessünk fel egy igazi hibát. (Aki olyan lusta volt, hogy nem olvasta, az most lapozza lejebb) A Hp7 ben, amikor a rosszbácsik elkapják őket, és Bellánk (a gonosz XD) különféle kedves igéket próbálgat Hermijjónén, és a lovagis fiúkák kiszabadulnak, és mennek haza, akkor hova lett Hermi barátnénk pálcája? És elő se került az egész könyv alatt. Akkor mivel varázsolt őnaccsága?
Node térjünk át nagyobb kedvencemre, a ma nagy divatban lévő vámpírsztorira, a Twilight-sagára. Ne higgyük, hogy eme könyvben nincsenek bakik - azon kívül, hogy ők se mentek soha vécére/cigizni/stb. -, mégha nem is olyanok, hogy elvesztik a fogukat, vagymi, de egy - a vegaság és az "illat" szempontjából eléglényeges dolog (kérjük hímnemű olvasóinkat, hogy csak saját felelősségre olvassák el - a lényegre a "hímnemű" megszólításból már úgyis rájöhettek): Mi volt Bellával, amikor havi dolga akadt? Lehet, hogy Edwardot elősszörre csak azért taglózta le annyira az illata, mert akkor éppen aza volt? De ez azért mégis kicsikét égő, hogy pont egy írónő feledkezett el erről! Nem is ragozom a szót, áttérek egy még rosszabb és hihetetlenebb hibára (amiről csak gondolom, hogy nincs megmagyarázva /szójjatok, ha mégis/, mivelhogy még nem olvastam, csak tudom - kérem a Breaking Dawnt nem olvasott olvasóimtól, hogy NE jelöljék ki a szöveget, továbbá oda van biggyesztve a 12-es karika is!) Hogyan eshetett teherbe Bella, ha Edward gyakorlatilag halott? Honnan volt neki? Ez egy kicsikét biológiailagh lehetetlenség, igaze? Részletezhtném jobban is, de olvasótáborom kori összetéteélt (és saját gusztusomat) tekintve inkább hanyagolom a témát.
Nos, így kell figyelmesen kifikázni a kedvenceinket! Ha van tipped, hogy legközelebb kit/mit fikázzak le, írd meg a kommentekbe! :) A viszont látásra!

Uhm....

Ótejóég. Eredetileg egy vicceset akartam írni, de talán majd este... vagy holnap. Mi váltotta ki? A Sweeney Todd, mint olyan.Ajánlom azoknak, akik rendszeresen nézik a helyszínelőket, de a 16-os karika nagyon vastagon ott van. Az alatt csak az erős idegzetűeknek vagy a szemüket eltakaróknak ajánlom (mint ahogy azt én is tettem). Továbbá esetlgeg még akkor tudja elviselni a kedves olvasó, ha 1.: nem evett előtte (semmit. TÉNYLEG semmit.), 2.: ha legalább 2-3 zombis/véres horrorfilmet látott már.
Történetesen eléggé jó film volt - az első fél, háromnegyed órában nincs vér (halleluja!), csak a történet (ami igen jó). A történetért érdemes megnézni, ha másért nem, és ha tudunk Tim Burton olyan dilijein nevetni, mint pölö hogy Helena (Mrs Lovettet alakítja, de én Helenánakfogom hívni) piteboltjával szemben - amiben ugye egy idő után emberhusipitét lehet kapni - egy olyan pitebolt van, ami cicákból állítja elő a húsmennyiségét, vagy olyan mondatokon, hogy "Mi mindenkit kiszolgálunk! Vagy föl!" (mint pölö én), akkor megnézheti, de mondom, takarja el a szemét, mert bár nagyon látszott, hogy mű a vér, azért mégiscsak piros. Egy ilyen filmben akár kecsapot is lövöldözhettek volna halakból, azon is visítoztunk volna. Félelmünkben.
Akiket a színészek érdekelnek, az a Burton-bandán (Depp, Rickman /Piton/, Bonham-Carter, Féregfark /nem tom a nevét/) kívül láthatja még Boratot/Brunot (Sasha Baron Cohen), egy jóvőbeli Volturit, Caiust (Jamie Bower) is, és több nem is jut eszembe. A kommentelő kedvűeket kérem (főleg Dórit vagy Jakabot), ha tudnak egy szereplőt, aki benne volt más, ismiertebb filmekben is, írják le. Köszönjük.
Nos, befejezésképpen megismétlem a figyelmeztetést, miszerint ne együnk előtte semmit! Köbö egy órája forog a gyomromban az alma és a szilva.
Értékelésem alapján ez a nagyérdemű film 6.5/10 pontot ért el. Szájjon árra!

Táborlakó tinédzserek

Ismét egy kis részlet a tábor szelleméből: a táborlakók, főleg a hímneműek. Ezek az állatok, akik megőrülnek a víztől, akik (elég sokan) eléggé el vannak telve maguktól, és akik egy életre megjegyzik, ha "Kisgyerek"-nek hívod őket.
Kezdjük eme "Kisgyerekkel". A dolog eleinte nekem volt kínos - mert az említett Kisgyerek (akit egész héten így hívtunk, és inkább ez, mint az eredeti neve, higgyétek el) egyszer, rögtön az első nap megszólított, hogy hány éves vagyok! o.O Miután elmondtam néki, zavartan elfordultam, és valamit mondtam társnőmnek (ki mindvégig ott volt) róla, amiben a fiú vagy a kölyök kifejezés helyett a Kisgyerek csúszott ki a számon (híres zsótévesztő vagyok, ez még csak nem is meglepő), és mint később megtudtuk, ő ezt hallotta (és mellre szívta) Gyakorlatilag ezzel hívtuk fel magunkra a figyelmet nála, és azután szinte minden alkalommal odakiáltotta nekünk, hogy "Nem vagyok kicsi!". *lemondó sóhaj*Férfiak.

Életkép: Mint megtudtam, eme táborban igen kicsi volt az olvasó táborozók száma - ami eléggé elkeserített. Volt, aki azt kérdezte, miért tanulok, én meg nem értettem, hogy miért tanulnék, erre mondta, hogy hát olvasok. -.-" (Az olvasás mióta tanulás???) Továbbá egy másik kiscsaj tiszta büszkén mondta, hogy már legalább egy éve nem olvasott egyetlen könyvet sem (Úristen! Milyen unalmas egy élet lehet az!), én meg megmondtam neki: "Hát ettől nem lettél menőbb a szememben!", erre ő azt mondja, hogy a sajátjában igen, de sztem csak palástolni akarta megrökönyödését. Komolyan, ezek a mai fiatalok!

Folytassuk a fiúkkal, kik a spanyol csapatban voltak - legalábbis a normálisabbja (és gondoljunk bele, a Kisgyerek is ebben a csoportban volt, akkor milyen lehetett az, ahol nem a normális fiúk voltak). A viziröpiben is felsültek - a több, mint tíz fős csapat, vezényei a nagy ló fiúk, kontra mi, a 7 fős lánycsapat, akikkel még csak a csapat egyetlen fiútagja sem volt velünk, és a dobásokat főleg én és egy 8 (vagymennyi) éves kislány végezte, s mégis mi győztünk! Ráadásul maguknak minimum 2 öngólt "lőttek", és nem tudták elkapni rendesen a legkisebb lányunk, a háló felett alig átjutó lufiját! Oké, modjuk én elég slégan dobtam (nem direkt, csupán nem látok hátrafele), de akkor is.
A végén maradt 2 db lufi. Elvették a spanyolok, és mikor slagozták le a sarat a lábunkról (ugyanis a végén már tocsogtunk a sárban), akkor hirtelen bedobják a főleg lányokból álló tömeg közepére, mint egy bombát. És ezután sem hagyták abba! Csurom vízre locsolták a lányokat és egymást az üvegeikből (ha egy csapatban lettem volna velük, én is beáálok), így a végén minen lány, akin ruha volt, tiszta víz lett, átázott, haja csöpögött, és próbálta megbosszulni ezt újabb vizes üvegekkel.
De nehogy asziggyétek, vak, vagy férfigyűlölő vagyok, ezért írok a jó végletről is: például (nőneműek, team jacobosak előnyben!) egyik fiú, aki első ránézésre nem nyerné meg a szépségversenyt, mikor elmosolyodott, tisztára úgy vigyorgott, mint Taylor Lautner (nem vicc)! A legszebb mosoly a táborban címet mindenesetre megkapta tőlem (és sztem nem csak tőlem).
Intellektuálisan is voltak fejlődőképesek: csapatunk egyetlen fia, mint kiderült, szeret olvasni (!), és ő ajánlott nekem egy könyvet, amit ki is vettem a könyvtárból. Továbbá ügyes egy ember volt - az uborkasalátatartó kicsi, de annál masszívabb üvegedénykével sikeresen összetörte a poharát! XD Mivel azonban gyöngyözésnél valahogy (szinte) folyton mellette kötöttem ki (üres indoknak tűnik, de komolyan sokan voltak - egy másik aztalt is hoztak hozzá) és irányító természetem miatt a feladatoknál is ott voltam, hogy segítsek vagy parancsolgassak neki, ezért köbö a 3-4. napon elkezdtek azzal húzni, hogy bele vagyok esve ( -.-" Ennyire azért nem rossz az ízlésem, hölgyeim!), arra kényszerítve ezzel, hogy olyan mondatokat használjak, mint pölö "Leszarom őt!"(nevet nem írok, semmi értelme), ami igazából igaz is volt.
Volt rajtuk kívül még max 2-3 nagyobb, normálisabb fiú.
A lányokat inkább nem említem - el lehet képzelni.
Nos, búcsúzom eme soraimmal, megállapítva, hogy a fiúk továbbra is állatiasak, de hát aki nem, az egy nagy adag unalom. Aloha, és élvezzétek a szünetet, amíg még lehet!

A lefekvéskérdés, avagy 11-kor takarodó! II.: F. bácsi

És most jön a brutálabb. A kék sarokban F. bácsi (kinek neve nem illik gépelésre eme kulturális közösségi portálon)! *fújjolás* Ellenfe 7 egyéni lány, azaz a 6-os szoba lakói! *ováció*Kezdődjék a meccs!
Egy éjjel, 11 előtt kábé 7 perccel kopogtatnak az ajtón, majd bekukucskál a terror: "Mindjárt 11, jó éjszakát, kapcsoljátok le a lámpákat!" "De még van aki nem mosott fogat/zuhanyzott!" "Még van öt percetek." azzal eltávozik (de sajnos nem az élők, még csak nem is a tábor soraiból).
Úúú, úgy látom, ez egy jobbos volt! A 6-os szoba lakóit kiütötte a meglepetés ereje!
Felháborodás vetett rajtunk erőt, "De mi egyéniek vagyunk! Nekünk ne parancsolgasson!" felkiáltásokat hallatunk, majd a lámpák lekapolásával megkapja a nem túl hízelgő becenevét, a F@**** bácsit, amin mindenki egyöntetűen vihog, illetve nevet, főleg 2. legkisebb lányunk, Luca, későbbi Lucus (eme becses becenevet is én találtam ki rá).
Ááá! A 6-os szoba visszavág, ámde ez rejtett ütés volt: F. bácsinak fel se tűnik! 1:0-ra vezet F. bácsi!
Jön az újabb lecsapás! A dicsó befejeződött fél 11 körül, mindenki viszatért. Kik nem a dicsóba rángatóztak, azok is szétszéledtek: mászkáltak, élvezték a hűvös estét. Én személy szerint belefeledkeztem a gyöngyözésbe, így nem volt időm olyanokkal foglalkozni, mint pl zuhanyzás. Előzékeny természetemnek hála előre engedtem pár embert, én majd zuhanyzok később. Ám ekkor beütött a ménykű: kopogtatnak, behajol a terrorista, és mondja, hogy "Mindjárt 11, lámpákat lekapcsolni, jó éjszakát!", azzal eltávozik (láccólag). Én (eszem nem lévén) viszonylag hangosan szidni kezdem, hogy "Hülye F@**** bácsi! Engem nem érdekel, én akkor is elmegyek lezuhanyozni!"és egyéb dolgok. Ekkor nagy meglepetésünkre a baltás gyilkos visszatér: elfelejtettem, hogy a szomszédos szobában nyitva az ablak! Újra benyit, és arca arról árulkodik, hallotta a jelzőt (Úúú, egy balos a 6-os szoba egyik oszlopos tagjától! A 6-os szoba egyenlít!) és így szól: "Komolyan mondom, hogy kapcsoljátok le a villanyt!" (Újabb ütés, előnyben a kék sarok!) "De diszkó volt, és még nem tudott mindenki lezuhanyozni!" - feleselek, mire ő: "Hányan is vagytok?" "Heten." válaszolok megilletődve, erre a terrorista önelégülten(vagyhogy) olyan fizikai képtelenséggel válaszolt, amivel a megkérdezettek 100%-a nem értett egyet: "Na, fél óra alatt 7 lány tökéletesen le tud zuhanyozni!" A LÁNYOK??? "Öt percetek van." folytatja, és pillanatji szünet után 3 lány ront neki a fürdőszobának, sürgetve a bennt lévő Lucust, és figyelmeztetve, nehogy beállítsa a 3 perces fogmosóhomokóráját.
3:1-re vezet F. bácsi! Ezt már nem lehet túlszárnyalni! A 6-os szoba vesztett, azonban F. bácsi ezek után továbbra sem örvendett népszerűségnek! Mi több, beceneve jó sokszor hagyta el szánkat éjjel, de akkor már Csucsu néniével is, vihogásra késztetve minket! Sőt! 3-szor is bejött, akkor viszont hátában sértő kézmozdulatokkal távozott (és az egész 6-os szoba reméli, hogy még mindig a hátában vannak). Ezek után viszont a bográcsozásnál volt képem megkérni, hogy hadd kóstoljam meg főztjét (paprikás krumplit kellett csinálni), amit ő igen jó hangulatban jóvá is hagyott. Főztjét 3 szóval jellemezném: leves, zsíros, semmilyen.
Ezzel híven beszámoltam a F. bácsihoz fűződő kapcsolatomról. Egyéb érdekességek várhatóak!

A lefekvéskérdés, avagy 11-kor takarodó! I.: Csucsu néni

Megjött esti rendfenntartó párosunk F. bácsi (kinek cenzúrázatlan nevét Jakab kegyesen leközölte) és Csucsu néni! Kezdjük előbb a kevésbé horrorisztikussal, Csucsuval!
Csucsu néni egy szép esti napon, úgy fél 12 fele bejön 7 lánnyal telített szobánkba, ahol a szokásos világos parketta és a fehér falszín unalmas és előnytelen színei uralkodnak a fenyő emeletes ágyakkal, és kérdezi, hogy "Miért nem alukáltok már?", és arra int bennünet, hogy "Feküdjetek be az ágyacskátokba, és aludjatok, mert holnap korán kell ébredni!" Mondott még egyéb tündibündi szavakat is, de az emlékezetem kegyesen kiszűrte őket, mint memóriahulladékot.
Ámde, hogy jót is szóljunk Csucsu néniről, ő volt az, ki megmentett bennünket az egyik este F. bácsi vizitelésétől, és kiügyeskedte, hogy hadd hagyjuk nyitva éjjelre az ajtónkat. Miután kiment, én megállapítottam, hogy ez kedves volt tőle, mir egyik kedves barátném megjegyzi: "Egyébként ez volt Csucsu néni!" én meg "Komolyan?" Ennyire jegyeztem meg Csucsu nénit. De ez az akció levon bűneiből, így 10 skálán ő csak 5-öst kap - és ez még elég szigorú, ahhoz képest, hogy én még el is panaszoltam (később panaszoltuk) F. bácsi rémtetteit, amiket ő egész jól viselt, és megpróbált minket jobb belátásra bírni(hát nem jött össze)!
2. része is mindjárt jön a rendfenntartó egységnek - csak az hosszabb, így jobbnak láttam 2 részre bontani ezt a cikket.

Újra itt

Bocs, hogy eddig nem írtam, de akkor kezdjük is el!
Strand, medence széle, (kissé gőgös) nagymama, 1-2 éves gyerekkel. A nagyi egy pillanatra elfordul, és el is engedi a gyereket, aki bár fogja a mednece szélét, de csak fél kézzel, szépen lassan, nyugodt fejjel süllyedni kezd. Az egy pillanat elmúltával a nagyi visszafordul, és mikor meglátja orrig elmerült unokáját, egy durva mozdulattal kirántja a vízből, majd ezt ordíta: "MegfullaDOL, HUÜLYEGYEREK!" Nem mellesleg az a plusz U-betű nem hiába van ott.
Bocs, egyelőre ennyi, de nemsokára jelentkezek a tábor 2 nagy rendfenntartójával: Csucsu nénivel és F. bácsival!

Számör Halidéj

Közérdekű közlemény: a holnapi naptól az SzES TV összes szerkesztője (az az egy) egyhetes szabadságra megy! Tudom, hiányunk nem lesz feltűnő, hisz nem is olvassátok eme blogot, mint azt tapasztaltam, de üsse kő, azért csinálom.
Amíg vissza nem jövök, nézegessétek a régebbi cikkeket, hallgassatok zenét (egy új számot raktam fel, Mika legújabb számát (amihez azért nincs tisztességes klip, mert csak remixes mklip volt, az meg enyhén szólva sz@r volt), a többit átrendeztem - végre rájöttem, hogyan kell, olvasgassátok az oldalakat, illetve ha kell valakinek a midnight Sun jó minőségben (télleg jó, csak néhol van benne pár hiba), az írjon a kommentekbe (ahova mindenki írhat) és a szünet után eljuttatom mindenkihez. Egykisreklámothallottak. :)
Gondoltam írok valami értelmeset is - azazhogy ajánlok dolgokat: olvasnivalót, néznivalót, stb.
Tegnap olvastam el J. Wilson egyik legújabb könyvét, Mi lesz a csókkal? címmel (eredeti cím: Kiss), és mondhatni minnél idősebb ez az írónő, annál érdekesebb könyveket ír. Alapszori: A főszereplő Sylvie egy 13 éves, ámde kislányos lány. Van a legjobb barátja, Carl, akivel sokáig együtt jártak isklába, ámde átment egy másik gimibe - a Kingsmere-be (remélem, jól írom), ami egy híres fiúiskola, ahová általánosságban jó tanulók járnak. Carl és Sylvie mindig jó barátok voltak, és nem csak azért, mert egymás tőszomszédai, de van egy fura kitalált világuk, Üvegvilág, és azt írják közösen. Szerintem ez is lehetett volna a címe, de hát az írónő tudja. Sylvie osztályába új lány érkezik év elején - Miranda, akire minden fiú bukik, nem épp nádszálvékony, mégis mindenki vele akar lenni, ám ő egyszer meghívja Sylvie-t és Carlt (akit Sylvie úgyállított be, mintha a fiúja lenne) egy bulira - amire csak ők, és Mirand 3 barátja hivatalosak. Mirandáék nem épp szegények, és a bulin minden jól, megy, addig, míg üvegezni nem kezdenek, ekkor ugyanis Mirandának (aki az első pillanattól fogva el akarja csaklizni Carlt) és Carlnak csókolózniuk kell, amit meg is tesznek. Éppenhogycsak az a bibi, hogy Sylvie viszont tényleg szerelmes Üvegvilágbeli párjába, ő viszont a buli után mikor a kiscsaj utalást tesz rá, hogy kapja már le őt is, Carl csak az orrára ad egy puszit. Ezután ha lehet ezt mondani, bonyolódnak a dolgok, viszont nem rögtön; megváltozik Carl viselkedése, és felbukkan a nagy jelentőségű Paul is, aki megkavarja majd (nem rögtön) az állóvizet. A vége nem kifejezetten hepi end, mert egy jóóó, a csaj számára elég szívás nagy titok fog kiderülni - soksok gondot húzva magával. Váó, ennyi erről elég, sőt sok is, olvassátok el, ha gondoljátok!
Hogy ne csak női olvasóimnak kedvezzek, hanem a hímneműeknek is, ezért egy filmet ajánlok, címe: Filmbarát, ami eléggé szar cím, tekintve, hogy az eredeti címe Man in the chair (Ember a székben - a rendezőre utalnak ezzel), ami egy filmforgatásról szól, és megnyugtatok minden romantikaellenest, hogy egy cseppnyi szerelmi szál sincs benne. Alapsztori: A balhés főszereplő gyerek (nem emlékszem a nevére, csak arra, hogy Kristen volt barátja játsza), és a barátja egy filmet akarnak forgatni, hogy azt beadják egy pályázatra, de se ötletük, se felszerelésük. A főszereplő gyerek sokat ját a régi filmek mozijába, ahol egyszer csak lát egy hajléktalan kinézetű hapikát, aki elkezdi ócsárolni a filmet, és miután egy újgazdag rászól, miután mondja neki, hogy ő maga több filmet forgatott, mint amennyit ő valaha is látott, és ez felkelti a fiú érdeklődését. Követi az öregotthonába, és egyszer be is megy - hiába próbálja az öreg tata lerázni - és azt az ajánlatot kapja, hogy ha a tatának hoz be piát és szivazt, akkor segít neki a filmben. Így hát elkezdenek közösen dolgozni, és közben részleteket láthatunk az öreg ipse életéből a filmiparban. Kiderül, hogy a tata minden fontos embert ismer, akit kell, bár ő maga csak kellékes volt. Tényleg nagyion érdekes film, idős emberekkel és jó pár forgatási tanáccsal, no meg a tata szitkozódásával megtűzdelve, ajánlom Jakabnak.
Remélem, ezzel adtam valami jó kis ötletet, hogy hogyan bírjuk ki azt az egy hetet, úgyhogy Orevoár, Kedves Olvasóim!