Ismét egy kis részlet a tábor szelleméből: a táborlakók, főleg a hímneműek. Ezek az állatok, akik megőrülnek a víztől, akik (elég sokan) eléggé el vannak telve maguktól, és akik egy életre megjegyzik, ha "Kisgyerek"-nek hívod őket.
Kezdjük eme "Kisgyerekkel". A dolog eleinte nekem volt kínos - mert az említett Kisgyerek (akit egész héten így hívtunk, és inkább ez, mint az eredeti neve, higgyétek el) egyszer, rögtön az első nap megszólított, hogy hány éves vagyok! o.O Miután elmondtam néki, zavartan elfordultam, és valamit mondtam társnőmnek (ki mindvégig ott volt) róla, amiben a fiú vagy a kölyök kifejezés helyett a Kisgyerek csúszott ki a számon (híres zsótévesztő vagyok, ez még csak nem is meglepő), és mint később megtudtuk, ő ezt hallotta (és mellre szívta) Gyakorlatilag ezzel hívtuk fel magunkra a figyelmet nála, és azután szinte minden alkalommal odakiáltotta nekünk, hogy "Nem vagyok kicsi!". *lemondó sóhaj*Férfiak.
Életkép: Mint megtudtam, eme táborban igen kicsi volt az olvasó táborozók száma - ami eléggé elkeserített. Volt, aki azt kérdezte, miért tanulok, én meg nem értettem, hogy miért tanulnék, erre mondta, hogy hát olvasok. -.-" (Az olvasás mióta tanulás???) Továbbá egy másik kiscsaj tiszta büszkén mondta, hogy már legalább egy éve nem olvasott egyetlen könyvet sem (Úristen! Milyen unalmas egy élet lehet az!), én meg megmondtam neki: "Hát ettől nem lettél menőbb a szememben!", erre ő azt mondja, hogy a sajátjában igen, de sztem csak palástolni akarta megrökönyödését. Komolyan, ezek a mai fiatalok!
Folytassuk a fiúkkal, kik a spanyol csapatban voltak - legalábbis a normálisabbja (és gondoljunk bele, a Kisgyerek is ebben a csoportban volt, akkor milyen lehetett az, ahol nem a normális fiúk voltak). A viziröpiben is felsültek - a több, mint tíz fős csapat, vezényei a nagy ló fiúk, kontra mi, a 7 fős lánycsapat, akikkel még csak a csapat egyetlen fiútagja sem volt velünk, és a dobásokat főleg én és egy 8 (vagymennyi) éves kislány végezte, s mégis mi győztünk! Ráadásul maguknak minimum 2 öngólt "lőttek", és nem tudták elkapni rendesen a legkisebb lányunk, a háló felett alig átjutó lufiját! Oké, modjuk én elég slégan dobtam (nem direkt, csupán nem látok hátrafele), de akkor is.
A végén maradt 2 db lufi. Elvették a spanyolok, és mikor slagozták le a sarat a lábunkról (ugyanis a végén már tocsogtunk a sárban), akkor hirtelen bedobják a főleg lányokból álló tömeg közepére, mint egy bombát. És ezután sem hagyták abba! Csurom vízre locsolták a lányokat és egymást az üvegeikből (ha egy csapatban lettem volna velük, én is beáálok), így a végén minen lány, akin ruha volt, tiszta víz lett, átázott, haja csöpögött, és próbálta megbosszulni ezt újabb vizes üvegekkel.
De nehogy asziggyétek, vak, vagy férfigyűlölő vagyok, ezért írok a jó végletről is: például (nőneműek, team jacobosak előnyben!) egyik fiú, aki első ránézésre nem nyerné meg a szépségversenyt, mikor elmosolyodott, tisztára úgy vigyorgott, mint Taylor Lautner (nem vicc)! A legszebb mosoly a táborban címet mindenesetre megkapta tőlem (és sztem nem csak tőlem).
Intellektuálisan is voltak fejlődőképesek: csapatunk egyetlen fia, mint kiderült, szeret olvasni (!), és ő ajánlott nekem egy könyvet, amit ki is vettem a könyvtárból. Továbbá ügyes egy ember volt - az uborkasalátatartó kicsi, de annál masszívabb üvegedénykével sikeresen összetörte a poharát! XD Mivel azonban gyöngyözésnél valahogy (szinte) folyton mellette kötöttem ki (üres indoknak tűnik, de komolyan sokan voltak - egy másik aztalt is hoztak hozzá) és irányító természetem miatt a feladatoknál is ott voltam, hogy segítsek vagy parancsolgassak neki, ezért köbö a 3-4. napon elkezdtek azzal húzni, hogy bele vagyok esve ( -.-" Ennyire azért nem rossz az ízlésem, hölgyeim!), arra kényszerítve ezzel, hogy olyan mondatokat használjak, mint pölö "Leszarom őt!"(nevet nem írok, semmi értelme), ami igazából igaz is volt.
Volt rajtuk kívül még max 2-3 nagyobb, normálisabb fiú.
A lányokat inkább nem említem - el lehet képzelni.
Nos, búcsúzom eme soraimmal, megállapítva, hogy a fiúk továbbra is állatiasak, de hát aki nem, az egy nagy adag unalom. Aloha, és élvezzétek a szünetet, amíg még lehet!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése