Öööö

Izzé. No. Jaj. Mit írjjjak mááán? Egy kis versike: Ha felrázom a félliteres pálinkát, kimegy belőle a szénsav, hej. Ugggye, milyen értelmes volt??? Namármost leírom a hét fontos történéseit:
- A hét elején azt hittem, hogy hét vége van.
- Hétfőn szobrászatra akartam menni /de az nem vót, de hálistennek, akarom mondani J.Jakabnak meg a telefonnak, már nem indultam el/, helyette festészetre mentem /ja, egyébként megin' láttam egy vöröst a buszon; úgy láccik, ez mán hagyomány/, ahol Brókerpecér már elkeresztelt Turbánnak (???), és ahol festettem egy randa színes valamit, ami elvileg a fejem árnyéka volt lerajzolva. Plusz, mikor J.J.-bal vártam a buszát visszafele, hát ez út túloldalán elmegy két osztálytársnőm, minket figyelve. Aztán még kettő. Eme két csoport egymástól öt méterre. Én akkor már biztos voltam benne, hogy holnap újra Jakabnénak fognak hívni.
-Kedd: Halleluja, mégse hívtak úgy. Első szünetben kitör a majré; dörög és villámlik. Visongó lányok hangja hallatszik, többek közt az enyém is /olyan úgyisidegesvaokmertnemkomálokkintlenniviharban-úgyhogyvisítok-fílingben és csordaszellemtől vezérelve, meghát a poén mindenek felett, visongtam, mint egy ötéves/, bevonulunk, fizikán a tanárnő a saját decibeszámainak növelésével int minket arra, hogy ne arra figyeljünk, de hát kérem, ez a gyakorlati fizika!Télleg, erről eszembe jutott egy vicc: Hogy híjják a gyerekek villamosszékét? *passz* Elektromos kis ülés. LOL. És fáj.
-Szerda: Mittomén. Témazárót írtunk, meg néhányan feleltek, ééés, ööö... Áh, emlészik a fene!
-Csütörtök: Mrs Umbridge, a mi "kedvesdrága" matektanárnőnk kiborult. Püff neki. Úgy kellett. Úgyis olyan unalmas vót egész második tanévben. Bizonyosan megártott neki a könyvtári lét. A könyvek szaga, ami bennem olvasási kényszert idéz elő, nála bemondja az unalmast. Ámde, tény, ami tény, kedves beszólogatós osztálytársnőm is kitett magáért. Umbridge épp azt mondta, hogy "Ha azt hiszitek, hogy én egy felkészületlen, mittoménmilyen /oké, itt már nem tom, mit mondott/ hülye tanár vagyok..." a "hülye" szónál az osztálytársnőnk heves bólogatásba kezd, mir a tancsinő kizavarja,és ő is felcsavarja decibelszámot.
A szövegértést nem hozta be a tanárnő, mire rászóltunk, hogy tessen szíves behozni. Egy dolgozatot mi akartunk megírni. Csoda.
Éneken hamisan énekeltem. Semmi különös.
Rajzon ovónéni voltam, és három gyermekemmel - két lány, egy fiú - vécére mentünk. Wow. Jeah. Rajz végén már csak hárman voltunk: Én, tanárnő, meg Sztella /aki kinyír, ha meglátja, hogy írtam a nevét/ és Sztella hülye izéket mutogatott.
-Egyébként hét végén hét eleje érzésem volt.
-Péntek: Ma végigolvastam (najó, azzé figyeltem is) kémiát meg föcit /kivéve, mikor J.J. szíveskedett felhívni az óra közepén, amire én egy igen paprikás és alliteráló levelet írtam neki, merthogy a föcitancsi (aki megőrülne, ha ezt látná) eléggé szigorú. rajzon megfőtten és összeütöttem valami rajzizét, törin meg ültem. Jeah!
Aztán mentünk nagyfestésre, aminek a közepén elmentem ezt-azt venni, és fél óráig nézelődtem egy könyvesbontban, ha nem tovább. Király volt (mámint a nagyfestés), csak hát nem gondoltuk, h füldugó is kellene... Szegény Danka...

Nos eddig ennyi. Jéééé... Má holnap van. Azta. Váo. Na megyek aludni. Asszem.