2009. január 29.

Meghökkentő témák

Köszöntöm a kedves nézőket, Bevera Laura vagyok, önök pedig az SzES TV műsorát, a Meghökkentő témákat nézik.
Mai riportomban a láthatatlan emberekre hívom fel a figyelmet. Olyan emberekre, mint például én is. Itt élnek közöttünk. Olyanok, mint mi, de nem tévesztendőek össze a szellemekkel. Mi sajnos egy genetikai rendellenesség folytán lettünk olyanok, amilyenek, mikor is a színességet szabályozó sejtek nem egyszerűen kifakultak, hanem eltűntek, de attól még mégis ott vannak. Ez egy nagyon ritka betegség, 10 millió emberből csupán egy szenved benne, de attól még létezik. Megkérdeztem néhány embert erről.
- Ön hallott már az Elevencutus Láthatatlanucus nevő betegségről? - kérdezem egy idős nénitől.
- Micsoda, aranyom? Ja, hogy arról! Hát persze, hisz a házi pilleszárnyúm is abba' szenved! Dejszen vigyázzon, mer' gyünnek a hupilila angyalok! - válszolt kérdésemre az idős hölgy, majd nyúlugrálással eltávozott. Később elfogták a sintérek és azóta ott él a kutyákkal, akik örömmel veszik a dilis nénike bolondozásait.
- Elnézést, hogy megzavarom, uram az ebédjében, de hallott már arról a betegségről, amitől egyes emberek nem látszanak? - mentem oda a dugóban szendvicset evő, köbö két és fél méter átmérőjű férfihoz.
- Hef? Hit pefél? Kéhef, mif ef? Haaak békéf! - válaszolta, a már említett ebédjének negyedéd az arcunkba szállítva (bár mi ezt nem kértük). Azóta tudjuk, hogy rászokott a tulipánra és azt eszik a kedvenc, azaz a piros színben.
Ezek után egy süveges emberrel próbálkoztunk - nem sok sikerrel.
- Jó napot kívánok, látja, hogy nem lát?
- Utoljára mondom, hogy nem, azaz NEM fogok öntől láthatatlanná tévő köpenyt vásárolni! -kiáltja rám a röhejes kinézetű ember.
- De én nem...
- És nem érdekeknek az akciós árai sem! - kiabál tovább hisztérikusan. - És ha most nem tűnik el azonnal, akkor feljelentem a Mágiaügyi Minisztériumban! - És hogy nyomatékot adjon szavainak, előhúz egy botot hogy ő majd azzal elintéz. Én jobbnak láttam elmenni, de a kollégám úgy gondilta, ugrassul még egykicsit a begolyózott mukit. Sajnos, ez nem jött össze, mert az illető pasas az első ilyesztésnék megpördült a sarkán és egy kevés porfelhő kíséretében eltűnt. Azóta nem látta senki.
Azt szokták mondani, próba->szerencse. Nos, nálunk nem volt így. Hiába kerestük meg a legismertebb orvost is, Dr House sem tudott segíteni. Mi ebből a tanulság: bár senki sem lát minket, azért vannak előnyei is: nyugodtan mászkálhatunk meztelenül vagy akárszkafanderben is, senki sem látja! A Meghökkentő tények műsorában Bevera Laura riportját látták.

1 megjegyzés:

Névtelen írta...

No comment :)