Vízmű Maffia, avagy amit még az unokáink is mesélnek majd....

Mivel személyem látott egy igen-igen szép víztározót (a baloldali képen látható mobil minőségben), felkerekedtem, és pár barátommal - név szerint Jómunkásember Jakabbal, Szmájli Dórival, Vidám Vivivel, Gazdaságos Lillával, JankaDankával - elhatároztuk, hogy elmegyünk oda nyársalni! Így kezdődött hát el az a történet, amit tuti, hogy nem felejtünk el egy jó darabig....
 Miután megérkeztünk - hiszen térjünk a lényegre rögvest, ne húzzuk az időt! - és kigyalogoltunk a víztározóhoz, szétpakoltunk, ismerkedtünk a hellyel, volt akiknek tetszett (én) és volt, akiknek kevésbé (többiek). Pedig még pottyantós vécé is volt! :D

Naszóval, ezután vízbe mentünk lábszárig, egyesek citronyos sörrel, mások a nélkül odakintről vették illetve fényképezték az eseményt.
A víz békésen hullámzott, a halak nyugodtan úszkáltak a vízben, a víztározó némán működött... mikor egyszer csak kiáltás harsant: "HOZZATOK MÉG FÁT!!!" Lilla tüzet próbálván gyújtani, de nem tud. Szoros és nem mellesleg meleg helyzet.
De az idő sík vizén evezzünk egy kicsit tovább!
Miután megkajáltunk és egyéb teendőinket elintéztük, Drága Dórimmal és Lillával mélyértelmű beszélgetésbe kezdtünk. Ámde ekkor mit lát szemünk?! Danka és Vivi mellig a vízben!!! Ruhástul!!
Nos, ez volt az a dolog, ami kizökkentett minket csevegésünkből és leüldözött minket a partra. Szemünk nem csalt; tényleg mellig álltak a vízben a lányok! Ugyanis szegény Dankát a drága Vivi belerántotta a vízbe! Mily nemes! xD

Ezután Vivien engem is hívott, de mondom ééén csak lábszárig vagyok hajlandó belemenni!! Így is lett. Az első 1-3 percben. Vivien nyújtotta felém a kezét, de én mondtam, hogy eeengem aztán nem húz be a csőbe!! Nem is. De ezután úgy lefröcskölt!! Mintha belerántott volna! Namondom, ha harc.... Ígyhát mobil-fülhallgató ki a zsebből (a száraz felemen voltak, semmi bajuk), szemüveg le, bele a vízbe!!! Igazából elég kellemes volt! :D Fröcsköltünk, úsztunk, amíg a lábunk leért! Jakabot is megpróbáltuk behúzni, de ez sajnos nem járt sikerrel. :(
És egyszer csak fülemet megüti egy férfihang: 'NNYENEK KI A VÍZBŐL!" Többiekhez fordulok: Hallották?? - Á, nem nekünk szóltak. - Dedede, sztem de. Ki kéne menni. - Dehogy kell! Biztos nem nekünk szóltak! - De én inkább kimegyek... (finom megjegyzés: akkor épp a jó minőségű, igazi, vastag farmerom volt rajtam... és hát, mit ne mondjak, az nem az a száradós fajta...)
Végül kijöttünk. Kémleljük a túlpartot - mondjuk én szemüveg nélkül nehezen - de először nem látunk semmit... de aztán...
- Ott jön egy ember!! - Lehet, hogy csak horgászni jön erre. (Horgászfelszerelés nélkül???? XD) - Ezen egyenruha van! - Dehogy, az csak egy ovarall. - Juhuhuhujj, elkepnak!!! - Jön a vizes ember!!
Lett aztán nagy kavarodás! Elfussunk, ne fussunk? Hová fussunk?? Biztos, hogy ide jön? Belebújjunk a budiba?? MI LEGYEN?!?!, de végül úgy döntöttünk, maradunk. "- Tegyünk úgy, mintha egymást locsoltuk volna!" - mondtam, és egy hirtelen ötlettől vezérelve arcbalocsoltam Vivit. xD Végül az "vizes ember" a többieket az asztalnál, Vivit az asztal mellett ülve, emgem előtte állva, vizet iszogatva talált ránk.
Nos, kell-e magyaráznom? Úgy el lettünk zavarva, mint a sicc! Én és Vivi Illegális Fürdőzők, míg Lilla Illegális Tűzgyújtó (Merthogy azt is csak engedéllyel lehetett! És ezt ki tudta? Hát nem mi! xD) lett! xD Természetesen nem kaptunk semmiféle büntetést, és csak mi neveztük magunkat ki ezeknek. :D

Ezután jött a következő nagy dilemma:  páran közülünk azt látták, mintha lefotóztak volna minket. Visszamenjünk-e?? Végül nem mentünk. Ámde elkezdtünk gondolkodni... Lehet, hogy a mi fotónkat a "Póni-keresős-játék"-hoz hasonlóan is plakátra ragasztják "Őket keressük!!" felirattal? Aztán meg jönne, hogy "Meglettek!!! Köszi!!!" és a börtönfotónk?? XD
Lilla közölte, hogy van egy olyan könyv, hogy "A tűzgyújtó". Még egy dalt is költött! Valahogy így kezdődik: "Ránkküldték a Vízművek a tankot..." vagy valami hasonló.... :D És még a Vízmű Maffiát is kitaláltuk! Ők küldik a tankokat elénk-mögénk!

Szóval mit ne mondjak, elég érdekes hangulatban voltunk. :D Én eldöntöttem, hogy bemegyünk Papámékhoz. Ő épp nem volt otthon, így hát a lépcsőre telepedtünk le, ahol a kondérnyi kukoricában turkáltunk és 100-asokat kerestünk, zenét hallgattunk, szárítkoztunk. Végül gondoltunk egyet, és összeszedtük a maradékokat (1 db paprika és talán 4 kisebb kolbász) és kézről-kézre ettük a kóbászt paprikával. No most Papám enyhén ledermedt mikor meglátott minket: 6 tinédzser ül a lépcsőjén, a kukoricában turkálnak, marokra eszik a kolbászt, zene dönget, röhögnek, és az egyikük mintha az unokája lenne. :D De én sietve megnyugtattam Papámat, hogy nem kell semmitől tartania, csak mi vagyunk, továbbá gyorsan felvázoltam neki a helyzetet; elzavart minket a "vizes bácsi". xD Ezután falatoztunkmég egy kicsit, majd útra keltünk. Még jó, hogy aza jó régi bőrüléses ülés volt, különben állhhattam volna a vizes nadrágommal, mondhatom.... XD Jó rázkódós volt a busz...:D
Nos hát íme, ez volt a mi Nagy Kalandunk! Elnézést, ha néhol nem volt elég összeszedett, én se vagyok az... XD :)