Nos, időm szinte a nullával egyenlő, kedvem pocsék, írni sincs kedvem, szal a hangulat a tetőponton van... :S
Aki eddig nem tudta volna, az ex-legjobb-barátnőmmel nem vagyunk barátok (azt, h többé, nem teszem hozzá - ki tudja, mit hoz a jövő), akit itt az elején Finnyás Fanniként, később Bevera Laraként láthattatok. Ez feleilyen idegesítő nem lenne, ha 1.: ő nem őrült volna meg (rossz értelemben); 2.: én nem akarnék neki még mindig jót. Mert én ilyen vagyok... :S Ki ismeri azt a hülyeséget, hogy prodzsekt? Na, nálunk is az van, de nálunk a tanár folyton variál meg minden, szal eléggé kiakasztó... plusz Lara, az a "drága" nem hajlandó 6 sornál többet küldeni, aztán majd várja az 5-öst... Hát azt várhatja...
Meg tanulni, uristen... Hát, ha Te, kedves olvasóm, még nem vagy nyolcadikos, akkor ne várd: két szóval szar és nehéz lesz. Jobb esetben "csak" nehéz.
Meg amúgy is depis vagyok mindemiatt, szal ez a nap egy nagy pfff.
Bocs ezért a lehangoló posztért, remélem, ez volt az utolsó!
Ui.: Napi "tortánk". Ne felejtsétek, szombaton lészön a blog szülinapja! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése