Táborlakó tinédzserek

Ismét egy kis részlet a tábor szelleméből: a táborlakók, főleg a hímneműek. Ezek az állatok, akik megőrülnek a víztől, akik (elég sokan) eléggé el vannak telve maguktól, és akik egy életre megjegyzik, ha "Kisgyerek"-nek hívod őket.
Kezdjük eme "Kisgyerekkel". A dolog eleinte nekem volt kínos - mert az említett Kisgyerek (akit egész héten így hívtunk, és inkább ez, mint az eredeti neve, higgyétek el) egyszer, rögtön az első nap megszólított, hogy hány éves vagyok! o.O Miután elmondtam néki, zavartan elfordultam, és valamit mondtam társnőmnek (ki mindvégig ott volt) róla, amiben a fiú vagy a kölyök kifejezés helyett a Kisgyerek csúszott ki a számon (híres zsótévesztő vagyok, ez még csak nem is meglepő), és mint később megtudtuk, ő ezt hallotta (és mellre szívta) Gyakorlatilag ezzel hívtuk fel magunkra a figyelmet nála, és azután szinte minden alkalommal odakiáltotta nekünk, hogy "Nem vagyok kicsi!". *lemondó sóhaj*Férfiak.

Életkép: Mint megtudtam, eme táborban igen kicsi volt az olvasó táborozók száma - ami eléggé elkeserített. Volt, aki azt kérdezte, miért tanulok, én meg nem értettem, hogy miért tanulnék, erre mondta, hogy hát olvasok. -.-" (Az olvasás mióta tanulás???) Továbbá egy másik kiscsaj tiszta büszkén mondta, hogy már legalább egy éve nem olvasott egyetlen könyvet sem (Úristen! Milyen unalmas egy élet lehet az!), én meg megmondtam neki: "Hát ettől nem lettél menőbb a szememben!", erre ő azt mondja, hogy a sajátjában igen, de sztem csak palástolni akarta megrökönyödését. Komolyan, ezek a mai fiatalok!

Folytassuk a fiúkkal, kik a spanyol csapatban voltak - legalábbis a normálisabbja (és gondoljunk bele, a Kisgyerek is ebben a csoportban volt, akkor milyen lehetett az, ahol nem a normális fiúk voltak). A viziröpiben is felsültek - a több, mint tíz fős csapat, vezényei a nagy ló fiúk, kontra mi, a 7 fős lánycsapat, akikkel még csak a csapat egyetlen fiútagja sem volt velünk, és a dobásokat főleg én és egy 8 (vagymennyi) éves kislány végezte, s mégis mi győztünk! Ráadásul maguknak minimum 2 öngólt "lőttek", és nem tudták elkapni rendesen a legkisebb lányunk, a háló felett alig átjutó lufiját! Oké, modjuk én elég slégan dobtam (nem direkt, csupán nem látok hátrafele), de akkor is.
A végén maradt 2 db lufi. Elvették a spanyolok, és mikor slagozták le a sarat a lábunkról (ugyanis a végén már tocsogtunk a sárban), akkor hirtelen bedobják a főleg lányokból álló tömeg közepére, mint egy bombát. És ezután sem hagyták abba! Csurom vízre locsolták a lányokat és egymást az üvegeikből (ha egy csapatban lettem volna velük, én is beáálok), így a végén minen lány, akin ruha volt, tiszta víz lett, átázott, haja csöpögött, és próbálta megbosszulni ezt újabb vizes üvegekkel.
De nehogy asziggyétek, vak, vagy férfigyűlölő vagyok, ezért írok a jó végletről is: például (nőneműek, team jacobosak előnyben!) egyik fiú, aki első ránézésre nem nyerné meg a szépségversenyt, mikor elmosolyodott, tisztára úgy vigyorgott, mint Taylor Lautner (nem vicc)! A legszebb mosoly a táborban címet mindenesetre megkapta tőlem (és sztem nem csak tőlem).
Intellektuálisan is voltak fejlődőképesek: csapatunk egyetlen fia, mint kiderült, szeret olvasni (!), és ő ajánlott nekem egy könyvet, amit ki is vettem a könyvtárból. Továbbá ügyes egy ember volt - az uborkasalátatartó kicsi, de annál masszívabb üvegedénykével sikeresen összetörte a poharát! XD Mivel azonban gyöngyözésnél valahogy (szinte) folyton mellette kötöttem ki (üres indoknak tűnik, de komolyan sokan voltak - egy másik aztalt is hoztak hozzá) és irányító természetem miatt a feladatoknál is ott voltam, hogy segítsek vagy parancsolgassak neki, ezért köbö a 3-4. napon elkezdtek azzal húzni, hogy bele vagyok esve ( -.-" Ennyire azért nem rossz az ízlésem, hölgyeim!), arra kényszerítve ezzel, hogy olyan mondatokat használjak, mint pölö "Leszarom őt!"(nevet nem írok, semmi értelme), ami igazából igaz is volt.
Volt rajtuk kívül még max 2-3 nagyobb, normálisabb fiú.
A lányokat inkább nem említem - el lehet képzelni.
Nos, búcsúzom eme soraimmal, megállapítva, hogy a fiúk továbbra is állatiasak, de hát aki nem, az egy nagy adag unalom. Aloha, és élvezzétek a szünetet, amíg még lehet!

A lefekvéskérdés, avagy 11-kor takarodó! II.: F. bácsi

És most jön a brutálabb. A kék sarokban F. bácsi (kinek neve nem illik gépelésre eme kulturális közösségi portálon)! *fújjolás* Ellenfe 7 egyéni lány, azaz a 6-os szoba lakói! *ováció*Kezdődjék a meccs!
Egy éjjel, 11 előtt kábé 7 perccel kopogtatnak az ajtón, majd bekukucskál a terror: "Mindjárt 11, jó éjszakát, kapcsoljátok le a lámpákat!" "De még van aki nem mosott fogat/zuhanyzott!" "Még van öt percetek." azzal eltávozik (de sajnos nem az élők, még csak nem is a tábor soraiból).
Úúú, úgy látom, ez egy jobbos volt! A 6-os szoba lakóit kiütötte a meglepetés ereje!
Felháborodás vetett rajtunk erőt, "De mi egyéniek vagyunk! Nekünk ne parancsolgasson!" felkiáltásokat hallatunk, majd a lámpák lekapolásával megkapja a nem túl hízelgő becenevét, a F@**** bácsit, amin mindenki egyöntetűen vihog, illetve nevet, főleg 2. legkisebb lányunk, Luca, későbbi Lucus (eme becses becenevet is én találtam ki rá).
Ááá! A 6-os szoba visszavág, ámde ez rejtett ütés volt: F. bácsinak fel se tűnik! 1:0-ra vezet F. bácsi!
Jön az újabb lecsapás! A dicsó befejeződött fél 11 körül, mindenki viszatért. Kik nem a dicsóba rángatóztak, azok is szétszéledtek: mászkáltak, élvezték a hűvös estét. Én személy szerint belefeledkeztem a gyöngyözésbe, így nem volt időm olyanokkal foglalkozni, mint pl zuhanyzás. Előzékeny természetemnek hála előre engedtem pár embert, én majd zuhanyzok később. Ám ekkor beütött a ménykű: kopogtatnak, behajol a terrorista, és mondja, hogy "Mindjárt 11, lámpákat lekapcsolni, jó éjszakát!", azzal eltávozik (láccólag). Én (eszem nem lévén) viszonylag hangosan szidni kezdem, hogy "Hülye F@**** bácsi! Engem nem érdekel, én akkor is elmegyek lezuhanyozni!"és egyéb dolgok. Ekkor nagy meglepetésünkre a baltás gyilkos visszatér: elfelejtettem, hogy a szomszédos szobában nyitva az ablak! Újra benyit, és arca arról árulkodik, hallotta a jelzőt (Úúú, egy balos a 6-os szoba egyik oszlopos tagjától! A 6-os szoba egyenlít!) és így szól: "Komolyan mondom, hogy kapcsoljátok le a villanyt!" (Újabb ütés, előnyben a kék sarok!) "De diszkó volt, és még nem tudott mindenki lezuhanyozni!" - feleselek, mire ő: "Hányan is vagytok?" "Heten." válaszolok megilletődve, erre a terrorista önelégülten(vagyhogy) olyan fizikai képtelenséggel válaszolt, amivel a megkérdezettek 100%-a nem értett egyet: "Na, fél óra alatt 7 lány tökéletesen le tud zuhanyozni!" A LÁNYOK??? "Öt percetek van." folytatja, és pillanatji szünet után 3 lány ront neki a fürdőszobának, sürgetve a bennt lévő Lucust, és figyelmeztetve, nehogy beállítsa a 3 perces fogmosóhomokóráját.
3:1-re vezet F. bácsi! Ezt már nem lehet túlszárnyalni! A 6-os szoba vesztett, azonban F. bácsi ezek után továbbra sem örvendett népszerűségnek! Mi több, beceneve jó sokszor hagyta el szánkat éjjel, de akkor már Csucsu néniével is, vihogásra késztetve minket! Sőt! 3-szor is bejött, akkor viszont hátában sértő kézmozdulatokkal távozott (és az egész 6-os szoba reméli, hogy még mindig a hátában vannak). Ezek után viszont a bográcsozásnál volt képem megkérni, hogy hadd kóstoljam meg főztjét (paprikás krumplit kellett csinálni), amit ő igen jó hangulatban jóvá is hagyott. Főztjét 3 szóval jellemezném: leves, zsíros, semmilyen.
Ezzel híven beszámoltam a F. bácsihoz fűződő kapcsolatomról. Egyéb érdekességek várhatóak!

A lefekvéskérdés, avagy 11-kor takarodó! I.: Csucsu néni

Megjött esti rendfenntartó párosunk F. bácsi (kinek cenzúrázatlan nevét Jakab kegyesen leközölte) és Csucsu néni! Kezdjük előbb a kevésbé horrorisztikussal, Csucsuval!
Csucsu néni egy szép esti napon, úgy fél 12 fele bejön 7 lánnyal telített szobánkba, ahol a szokásos világos parketta és a fehér falszín unalmas és előnytelen színei uralkodnak a fenyő emeletes ágyakkal, és kérdezi, hogy "Miért nem alukáltok már?", és arra int bennünet, hogy "Feküdjetek be az ágyacskátokba, és aludjatok, mert holnap korán kell ébredni!" Mondott még egyéb tündibündi szavakat is, de az emlékezetem kegyesen kiszűrte őket, mint memóriahulladékot.
Ámde, hogy jót is szóljunk Csucsu néniről, ő volt az, ki megmentett bennünket az egyik este F. bácsi vizitelésétől, és kiügyeskedte, hogy hadd hagyjuk nyitva éjjelre az ajtónkat. Miután kiment, én megállapítottam, hogy ez kedves volt tőle, mir egyik kedves barátném megjegyzi: "Egyébként ez volt Csucsu néni!" én meg "Komolyan?" Ennyire jegyeztem meg Csucsu nénit. De ez az akció levon bűneiből, így 10 skálán ő csak 5-öst kap - és ez még elég szigorú, ahhoz képest, hogy én még el is panaszoltam (később panaszoltuk) F. bácsi rémtetteit, amiket ő egész jól viselt, és megpróbált minket jobb belátásra bírni(hát nem jött össze)!
2. része is mindjárt jön a rendfenntartó egységnek - csak az hosszabb, így jobbnak láttam 2 részre bontani ezt a cikket.